Mindennapi Lujzámat, ó add meg nekem ma!

Kultúrált trógerség, panelfájdalmak, "kurvagalamb"

Szülj két magyart babám,

2018. június 02. 12:28 - Megint Lujza

egy lakótárs lett, maradhat?

Fővám téri piac. Mondom a szőke kislánynak, negyed kiló epret szeretnék. Nem tudja kinyitni a zacskó száját. Aztán töpreng, gondolja magában, rohadjon meg, negyed kiló... az mennyi? Jött is a don Juan, kinyitja a zacskót, mondja nekem 40 deka, maradhat? Bólintottam, de esküszöm már én is elbizonytalanodtam. Nehogy én adjak nekik számtani rejtvényt egy kora szombat reggel.

Milyen egy nemválasztott lakótárssal élni? 

Szarabb napjaimon elmélázok azon, mennyire rossz arc a lakótársam és felverem a pulzusomat. Csóri, már belevetítek mindent és bőszen azt gondolom, hogy nála nagyobb csapás nem érhetett jelenlegi életemben, röhögnöm kell, mert ó dehogynem. Nem az ő hibája, hogy nem vagyok hajlandó külön garzonra trillió pengőt elverni.

Tamás. De nem lehet így szólítani, mert ő Tídzsí, ugye még jön hozzá a vezetékneve, mármint G csak angolosan. Majd egy éve együtt lakunk, semmit sem tudok róla. Csak azt, hogy nagyon idegesít. Mondjuk nem annyira, mint Judit, aki anno azért gyűlölt, mert vékony voltam, de mégis velem és az elázott cipősdobozával együtt vadásztatta le a gyíkot, ami a szobája falán mászott a római nyárban. Azért csoda volt nézni, ahogy remegett az idegtől és sorra szívta a cigiket, pedig az csak egy gyík volt, nem több, nem kevesebb. Én meg egy grandiózus hírónak érezhettem magam mellette. Még mindig emlékszem a füsttől szürke fogaira és arra, hogy vezetés közben én fogtam a kormányt az anyósülésben, mert neki fájt a válla. Százötvennél.

Szóval Tídzsí becsajozott. Amióta ott lakom, azóta és gondolom előtte is, lelkes Tinder felhasználó. Volt egy csaj, én csak a krisztusi vörösnek hívtam. Pörgött a csajnak a nyelve, ő azt mondta Tídzsí kivétel, mert amúgy keresztény eventeken szokott ismerkedni, a keresztény fiúknál nincs is jobb. Meg hogy mostanság 20 kilót fogyott és 38-as ruhaméret a cél (pörgette a képeket a telefonján). Tídzsínek nem kellett, idegesítően sokat beszélt. Ezzel egyet értettem. Aztán jött még egy két halvány leány, de most belépett a képbe az igazi, egy testesebb vörös, Kadarka, meg a kutyája, Muffogó.

Muffogó a humántálakból evett, neki szabadott. Én imádom a kutyákat, de itt eltört bennem valamit. Ő meg betörte a zuhanyzókabint. Kadarka hajszálai jelentek meg mindenütt és valószínűtlen órákban, hajnal 2-kor, mikor én esti pisilásomat vittem ki, ő a fürdőben volt. A nagymamám fröcsögött ki belőlem. Egy kilencvenéves nő rugalmasságával sírtam álomba magam, hogy a saját életemet akarom. Én ezt így nem. Tídzsít meginvitáltam egy borra, mondom, nem akartok-e összeköltözni, mert elsorvadt harmadikként érzem magam. Ő azt mondta, lehet. Szegény, konfliktus kerülő ő, hogy belezavartam valamibe, amit csak nem gondolt komolyan. Drága Tídzsí. OCD-s. Legalább 50 kis tupperwarejét tartom számon, amiben akkurátusan kiadagolt földimogyorú morzsalék és gyümölcsaszalványok vannak szigorú 50-50%-os kombóban. Naponta most. Három nadrág, két póló, két pár zokni és a bevásárlószatyor. Szakállát háromnaponta visszanyírja, télen törülközőben flangál fel- alá és sír, hogy hideg van. Állítólag gyúr, de nem látszik. Szombat reggel hétkor veszi leltárba a fagyasztó tartalmát, a mirelit brokkolikat pedig kényelmesen a konyhapultra bassza. A szomszédos szobában ismét felsírok.

Ha Tídzsí és barátnője szexel, Muffogót számízik a fürdőbe. Megszakad a szívem. De a kép, ahogyan én éppen ismét vécére indulok, a cuki palotapincsi a vécéhez sündörögve remeg én meg letolt bugyinál végzem a dolgom és azon imádkozok, hogy csak meg ne halljam őket, megfizethetetlen.

Ilyenkor azzal vígasztalom magam: otthon rosszabb lenne és csak a SmartTV-n függenék, addig is álcázva teljes kilátástalanságomat. Hiszem, ha művészfilmet nézek, akkor intellektuálisan kiemelkedőnek számítok.

Meg amigo jó fej, a cégétől lopkodja az Áldás vörösbort, nekem hordja haza. Kincs az ilyen.

Anyám most hívott. Szeretem. A maga nárcisztikus valójában is. Névnapja volt. Életemben most először felejtettem el. Remek példamutatás, hogy tökéletes úton haladok a totális szingliség és önzőség köbgyökén, ahol az én kínomnál senkinek nem lehet nagyobb gyötrelme. Gratulálok magamnak, ma is egy pohárka Áldás és egy szívlapáttal tarkónbaszás.

 

 

 

 

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapilujza.blog.hu/api/trackback/id/tr4714015744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bzsoa 2018.06.03. 21:03:15

Komolyan mondom nem értem a mai világot. Szerintem is valóban nagyon szar, egyedül magányosan élni (én kb. 5 évig éltem egyedül tehát tudnék róla mesélni) de állítólag mégsem akar a mai fiatalok kb. 40-50%-a párt találni magának. Elhitetik a külvilággal meg néha még magukkal is, hogy mennyire jó meg trendi egyedül élni, nem kell máshoz alkalmazkodni, de ezt a blogot olvasva kiderül hogy egyáltalán nem érzi jól magát a bőrében ez a szingli leányzó.(Szerintem nincs ezzel egyedül) Állítólag spórolási okokból összeköltözött egy vadidegen pasassal aki vszeg jóképű hiszen folyamatosan vannak barátnői, a szöveg alapján azt érzem hogy lehet hogy féltékeny is ezekre a csajokra mert bármennyire is idegesítő "Tídzsí" azért jó lenne odabújni néha hozzá. Lehet hogy még egy kis(vagy nem is kis?) alkalmazkodást is megérne. Szóval szingli lányok munkára fel keressetek férjet magatoknak (ne a szőke herceget, meg a tökéletest keressétek mert olyan nincs) aztán szüljetek egy-két vagy még több gyermeket megfogadva Budaházy Edda intelmeit!!! Azt nem mondom hogy ettől jobb lesz az élet, de kétgyermekes apaként bizton állítom hogy sokkal érdekesebb! Még a szarabb napokon is van motiváció mert a gyermekét mindenki fel akarja nevelni és jobb életet akar számára teremteni mint magának! Persze ha valaki valóban jól érzi magát egyedül és úgy érzi hogy így is teljes az élete az maradjon meg magának!!!

tireless treehugger 2018.06.03. 21:31:02

Szerény véleményem szerint nagy házban érdemes lakótársakkal élni.
Messze a legszuperebb életforma.

Gleccsertetű 2018.06.03. 21:33:44

pszichológushoz kéne járnod.

Pet1988 2018.06.04. 05:08:08

Baromi jó ez a poszt! :D Szinte végigmosolyogtam, bírom a stílust. Évekig laktam koliban, aztán albiban lakótársakkal, tökre átérzem. 11 hónapja élek egyedül és minden percét szeretem. :)
Kitartást!

Minden ballib bérretteg 2018.06.04. 09:21:19

Nem választott lakótárssal, ne élj együtt.
Lehetőleg soha.

Megint Lujza 2018.06.04. 11:39:07

@bzsoa: Tídzsí messze van a jóképűtől. Itt inkább a körbe(nem)pisilt területemről van szó, azt hiszem alfanősténynek születtem, hát ezzel is élek tovább meg talán a reménnyel, hogy egyszer lesz, aki engem is el tud viselni és a Balcsi parton vele együtt vehetek felfújható csillámfaszpónit a prüntyőknek.

Megint Lujza 2018.06.04. 11:40:35

@Pet1988: köszönöm! Igyekszem, addig is marad a meglepetés ereje mindennap:)

Megint Lujza 2018.06.04. 11:41:11

@Gleccsertetű: megvolt! hat kezelés után utamra bocsátott és most köztetek járok!

Gleccsertetű 2018.06.04. 12:24:24

@Megint Lujza: ajjaj, ezentúl gyakrabban nézek a hátam mögé és elkezdem zárni az ajtómat (((:

FlybyWire 2018.06.04. 12:29:55

@Gleccsertetű: Annyira nem gáz, 40+ évesen és 10+ kapcsolat után (melyből kettő 5 évnél hosszabb, jelenlegi 7+ és 1 gyermekkel turbózótt) :D
Simán üti az átlag mai nő neurózisát alulról.

kommentes nikk 2018.06.04. 13:18:10

Végre egy tényleg sztájli poszt, élvezet volt, kösz. A problémákat megértem, 15-6 évet laktam társas albiban a fősulitól kezdve négy évvel ezelőttig, rengeteg emberrel, rengeteg bizarr dologgal, szóval értem :)
süti beállítások módosítása