5 tojást eszik minden reggel és ezt az öt tojást akkurátusan szombat hajnalban veri a pulthoz.

Ma drágalátos régi barátaimmal találkoztunk, de három gyerekkel többen voltunk. Én a gyerekekkel voltam. Őszinte csodálatommal, hogy nem fáradnak el, de a szülők nyúzottnak tűntek, miközben a kicsik foghíjasan vigyorogtak.

Én akarnék gyereket? Aki talán még maga is gyerek. S talán addig jó. Amikor a felnőtt életemet élem, túl sok gyönyör nem ér, csak fintorgok, meg fizetem a számlát, senki sem dugja a számba a kaját sem. Igaz, én is már készítenék katonákat másnak és összerezzenék holtig, ha egy másik gyerek rátüsszent az enyémre. De majd. Addig marad a csinoskodás és az én idő kimaxolása. Mindez a büntetés az önzőségemért, azért mert akkor még túl fiatal voltam.

De ez így, még mindig jobb, mint pszichopatákkal nyalni a kerítés oldalát, ami a szerelmet választja el a hatalmas nagy képmutatástól. Belekényelmesedtem magamba, de igen, szeretnék valakit, akit éjfélkor csépelhetek, hogy mekkora egy nagy balfasz és dögöljön meg, és ez a valaki kézen fogna és nagyon nem hagyna el másnap.

Hát erre is csak megveregetném a vállam: hát hajrá.

Ja, azért változatlanul nem értek egyet azzal, hogy a csapvízes limonádé 600 forintba kerül.