Bettikém tipikusan az a barátnőm, akiről oldalakat tudnék írni. Sajnos azonban az utóbbi fejezetek már kevésbé lennének hízelgőek, leginkább egy olyan embert festenének le, aki teljesen jellegtelenné és alaktalanná vált házasságában és gyereknevelésében, a régi énjéből egy porszem sem maradt. A mai napig nem tudjuk, ki vette meg kilóra (a férje és az apja kombóban). Zenében, irodalomban jártas, versíró, bőrdzsekis, vagány egyedi énjét átvette a kizárólag anyai hormonok által vezérelt másokra és a külvilágra való gőgös érdektelenség. S ha elolvasná ezt a bejegyzést, vácápon rámírna és ezt belinkelné: jézusom, olvasd már, ez gáz, milyen jó, hogy én nem ilyen vagyok, nem?????

Bettikém gyereket szült. Most már idestova két és fél éve. Szerencsére már nem kis hazánkban él, így éves találkozásaink száma leredukálódott háromra, azt is mindig szigorúan a freiben. Az aboriginállos pofák és túlburjánzott kávésznobok között pedig ezek az anticipálható nóták ismétlődnek:

- Olyan jó ez a gyerekszülés, nem is értem, neked miért nincs?

- Ennél jobb dolog nem történhetett velem, olyan boldog vagyok, néha sírni tudnék az örömtől, mikor értem kiállt este, hogy anya... te érezted magad ilyen boldognak valaha?

- Tudom, hogy megvetnek, mert még mindig szoptatok, de most komolyan. Nézd meg ezt a linket, és ezt is, ezt nézd meg! Most függjön a macitól meg a cumitól? Adom a cicit azt kész, elhallgat. Majd ő mondja, hogy nem kell, kitalálja magától, ettől állítólag stabilabb lesz a személyisége. A harmadik világban is ez vált be!

- Most nem tudom, hogy szervezzem le ezt az amszterdami utat. Ha szívok is, benne lesz az anyatejemben, most THC-vel mégsem szoptathatom a gyereket. Annak teli kell lennie vitaminnal.

- Jaj, Klári, örülök, még nem találkoztunk, Lujzi nem mesélt még rólad. Neked van gyereked? Igen? Neked is leszakadt már párszor a mellbimbód? Borzalom ugye?

- Láttad már a (századik variáns) tetoválás tervet, amivel elfedem a császárt? Különben meg nézd meg ráplöttyed a háj (nincs 50 kiló)

- Mi van veled Lujzi? Jaj, ne aggódj, nem a szerelmet kell keresni. Jaj, ne, ne legyél naiv. Én nézd meg, szörnyen boldog vagyok a férjemmel, de veszekszünk is. De ő a legjobb ember. Imádtam, még annak ellenére is, amikor az elsőévben leírta a tízes listát, hogy ha ezen változtatok, feleségül vesz. Túl vagyunk rajta. Az a múltkori srác... Carlos, vagy mi volt a neve, na, ő jó volt. Meg persze a pénz... ja, az is fontos, nem kellett volna őt leráznod.

- Amióta gyerek van, nem nagyon szexszelünk. De olyan jól megvagyunk, igazi család lettünk. Havonta egyszer, de akkor nagyon- nagyon jó! De ez már nem fontos igazából.

- Apám is ostoroz, hogy vegán a gyerek. Mittomén. A nagyszülők persze sutyiban etetik tojással meg sonkával. Csak a férjem ne tudjon róla, engem nem érdekel. Neeeeem, nem verjük át kollektíven, ha kérdezik, én nem tudok semmit.

- Lehet, hogy az apja, de nem hagyom őket kettesben. Múltkor is már a betonlépcső második fokán járt a gyerek, mikor megkérdezem, hol van- erre ő csak locsol tovább a kertben. Érted, akár meg is hallhatott volna, egy hétre összevesztünk. Nélkülünk járt el úszni, mert magányra vágyott, érted, magányra!!!!

- Ja, az oltás? Attól szerintünk autista lesz, mint a szomszéd gyerek. Mondjuk szerintem be kellene oltani, mert így nem mehet óvodába. Nem tudom, majd otthon megbeszéljük, én hajlanék rá, hogy oltsuk be.

- De jól nézel ki! Most én is csinosban vagyok, de csak azért mert az öcsém rászólt, hogy farmerem van csak, amúgy tudod, nem érdekelnek a külsőségek, meg ha megnéznek, tudod, elsősorban már anya vagyok.

- Múltkor trambulinoztam. Csak egy jó tanács: szülés után sose ugrálj felhőtlenül trambulinon.

Ámen. Rohannom kell. Hogy telt el ilyen gyorsan ez a félóra? Anyád,apád? Ja apud meghalt? Nem baj, puszilom őket... vagyis bocsánat, részvétem!