Itt pöfékelek folyamatosan és azon töröm az agyam, hogy miről írjak, vagy mivel tereljem el a figyelmemet arról, hogy mégiscsak írni kellene. Olvassak, megvan. Á, azért az mégsem. Holnap lesz antikvárium nap, addig kénytelen leszek magamban röhögni a rosszabbnál rosszabb ötleteimen.

Zsolti barátommal még márciusban egy büdös pincében tartott előadást néztünk, ami indokolatlanul hosszú volt, levegőtlen, élettelen, pedig volt benne ötlet. No meg az anya, a központi karakter, aki nárcizmusa csúcspontján széttépte fia játékmackóját. Persze a fia már elmúlt harminc, csak egy elmegyogyóban figyelt a fehér lepedő alól, azt gondolta, ő Szent Márton reinkarnációja, amiről már majdnem meggyőzőtt mindenkit, amikor aztán váratlanul véget ért a 3(!) órás kísérleti előadás. Egy másik elmeroggyant szerintem Kyle hangja volt a South Parkból, de ezt nem sikerült megfejtenem.

Szóval a wannabe Szent Mártonunk csillogó szemmel, agresszív spirituális hangszínnel ("én megértem a fájdalmadat, de tudnod kell, az elmét szabad és erről csak te döntesz"- hallod már?) nyomta végig a szettet. Imádom Zsoltit, de nem tudtam neki megköszönni ezt az élményt igazán. Másnap viszont bumliztam haza, az oszkárom a Népligetből indult. Feljövök a metrón és Szent Márton pislog rám fontoskodva, kezében egy keményfedeles mappával, egy orvosi rendelőből, na, legalább megvan a színdarab vége, bepalizott mindenkit. Ahogy Hide the Pain Heroldnál, bár nála kultikusabb plakátélmény- hirdetmény nem lehet- perverz módon érdekelni kezdtek ezek az arccal mindent beterítő, de személyiséget és történetet teljesen mellőző emberek.

Aztán a kérdés, hogy a plakát volt előbb, vagy a színjáték? Valaki úgy fedezte fel őt? Meglátta és azt mondta, hogy igen, nekem ez az ember kell a cseppemhez, a grafikusnak meg mondjátok meg, hogy zöld legyen és csepp alakban fehéredjen a cucc a felső teste környékén.

Je suis Márton. Aki este úszik a saját langyos vízében és lubickol a sikerben vagy a saját hülyeségében, de nappal biztonság kedvéért, a megélhetésért, családjának bizonyítékként, a napi háromszori étkezésért végigvigyorogja a kötelező 8-at, szünetekkel 8 és felet.

Hiszem, hogy okkal járok biciklivel járok majdnem mindennap.